Marx ontológiája. Ember és természet anyagcseréje

Description
"Marx ontológiája. Ember és természet anyagcseréje" Az ember természeti és kulturális lény egyszerre. Ez a sajátos feszültség (bizonyos szempontból ellentmondás) végighúzódik Marx teljes életművén: A démokritoszi és epikuroszi

Please download to get full document.

View again

of 9
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information
Category:

Databases

Publish on:

Views: 0 | Pages: 9

Extension: PDF | Download: 0

Share
Tags
Transcript
  1 Marx ontológiája. Ember és természet anyagcseréje   Marosán Bence Péter    ELTE BTK, Filozófiai Kollégium . 2018. április 23.   „Minden eddigi materializmusnak (Feuerbach materializmusát is beleszámítva) az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot érzékiséget csak az objektum vagy a szemlélet formájában fogja fel; nem  pedig mint érzéki - emberi tevékenységet, gyakorlatot nem szubjektívan. Ezért a tevékeny oldalt elvontan a materializmussal ellentétben az idealizmus —    amely természetesen nem ismeri a valóságos, érzéki tevékenységet mint olyant —     fejtette ki. Feuerbach érzéki —    a gondolati objektumoktól valóban megkü-lönböztetett    objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek.  Ennélfogva a „Wesen des Christentums" - ban csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos -  zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti. Ennélfogva nem érti meg a „forradalmi", a „gyakorlati - kritikai" tevékenység jelentőségét.” (Marx: Tézisek Feuerbachról  ) B EVEZETÉS .   Marx és Engels nem pusztán politikai és társadalmi elméletet adott követőiknek és az utókornak. Az általuk    körvonalazott filozófiai nézetrendszer nem partikuláris, hanem globá-lis, az emberi élet, végső soron a létezés egészére kiterjedő elmélet volt. Ontológia és metafi-zika. Ez ennek az előadásnak talán a legfontosabb tézise. A gazdasági, politikai, társadalom el- méleti, történelemfilozófiai elképzelések, amelyet   Marxék (mindenekelőtt maga Marx) körvo-nalaztak, illetve szisztematikusan ki is dolgoztak, véleményem szerint csak ennek a metafizikai, ontológiai háttérnek az alapján érthetőek meg kielégítően, vagy akármennyire is adekvátan. Marxék ontológiájának talán legfontosabb, általuk leginkább kihangsúlyozott eleme az anyagi-  ság    fogalma volt. Ezt ki is emelték: elméletüket mindenkor és mindenekelőtt materialista elmé-letnek, materializmusnak nevezték. A korábbi –     bizonyos helyeken „metafizikainak” (  A szent család  ), illetve „mechanikusnak”, „mechanisztikusnak” mondott –   materialist a elméletektől pe-dig a dialektikus jellege, illetve a történetiség (és ezzel elválaszthatatlan összefüggésben: az aktivista, gyakorlatias viszonyulás) mozzanata által különböztették meg sajátjukat.  Noha maga Marx nem használta sem a „dialektikus”, sem a „történelmi materializmus” elnevezést, 1  (Engels használja néhány helyen a „történelmi materializmus” kifejezést), 2   elméletüket mégis, annak első, kiforrott megfogalmazásától,  A német ideológiá tól kezdve lényegileg „történelmiként” és „dialektikusként” kell jellemeznünk. Ez a Marx és Engels által megfogalmazott teória két olyan alapvonása, amelyre különböző megfogalmazásokkal maguk is utalnak (mint: „a történelem 1   Vö. Szalai Miklós: „Marxizmus és történelem”. In Múltunk 2010/3: 7. Továbbá: Pascal Charbonnat:    Histoire des  philosophies matérialistes , Syllepse, 2007, p. 477. 2   Engels: „A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig”. Bevezetés az 1892 - es angol kiadáshoz. In:  Marx-  Engels Művei , 19. kötet. Budapest: Kossuth kiadó, 1969: 487.  2 materialista szemlélete/interpretációja”, „materialista dialektika” stb.), 3   és amelyek nélkül az általuk kialakított keretrendszer aligha fogható fel, írható le értelmesen. Ezért jobban tesszük, ha a „történelmi materializmus” és „dialektikus materializmus” egyes doktriner, az ortodox marxizmusból (különösen annak sztálini, sztálinista felfogásaiból) származó, történelmileg ter- helt, leegyszerűsítő használatmódjától ezen a helyen elvonatkoztatunk, és igyekszünk minde-nekelőtt arra figyelni, ami Marx és Engels elmélete alapján megragadható ember és természet viszonyáról; ahogyan ezek a terminusok a szerzőpáros saját szöveghelyei alapján értelmessé tehetők. Ember és természet történelmileg és dialektikusan megközelített viszonyának egyik alapvető jelensége az anyagcsere   (Stoffwechsel). Ez alapján érthetjük meg mélyebben az em- beri társadalom beágyazottságát a   természetbe, továbbá emberi és természeti történelem össze-fonódását . * „A tudat soha nem lehet más, mint tudatos lét, az emberek léte pedig az ő életfolyamatuk”. (  A német ideológia , Budapest, 1976: 26). „A «szellemre» eleve ránehezedik az az átok, hogy «meg van terhelve» anyaggal, amely itt megmozga-tott légrétegek, hangok, egyszóval a nyelv formájában lép fel”. (I.m. 33).   T UDAT ÉS TERMÉSZET .   Marx (és Engels) teljes életművén végighúzódik, hogy az ember termé-szeti lény. Nézetem szerint így kell értenünk a zt, hogy az ember anyagi lény . Rászorul arra, hogy a természetből anyagokat vegyen fel, melyek által életfolyamatát fenntartja, és elhasznált salakanyagokat bocsásson vissza a természetbe. 4   Az ember továbbá saját létfenntartásához szükséges eszközök anyagát is a természetből veszi. Ez teszi ki az ember természettel való anyagcseréjének, vagy ahogy Marxék korábban (  A német ideológiá  ban) fogalmaznak: a termé-szettel való „közlekedésének” jelentős részét. Az ember nem a természet ellenében, hanem a természet révén lett tudattal bíró lény. Tudata is keresztül - kasul a természethez kötődik: az em- ber mint természeti lény öntudata. (Marxék, amikor a „tudat” szót használják, akkor azt döntően 3   Vö. Engels:  Anti-  Dühring  , Budapest: Kossuth kiadó. 1974: 9 -11. 4   A témában tartott előadásom során, a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének egyik összejöve-tele alkalmával, (2018. április 6), Farkas Henrik jegyezte meg, hogy nem tisztáztam a természet fogalmát. „Ter-mészeten”, mint mondta, alapvetően három dolgot is érthetünk (nyilván még sok másik értelem mellett): 1) nem - emberi, 2) a dolgok természete, abban az értelemben, ahogy a dolgok lényegéről beszélünk, 3) mesterséges, nem a természetből származó, az ember alkotta. Az elsőként említett értelemhez hozzátette később az „eredendőség” értelmében vett „természetesség” értelmét. A jelen előadásban természetről mindenekelőtt az „anyagi világ” értelmében vett természetről beszélünk, amely-nek az ember, anyagi lényként, szintén a része.  3 az „öntudat” értelmében teszik. Amikor arról olvasunk, hogy „az embereket  az állatoktól meg- különböztethetjük a tudattal” , 5   akkor ott is az öntudatról van szó –    Marxék nem tagadják, hogy az ál latoknak lenne tág értelemben vett  tudatuk  , pl. „érzéki” tudatuk). 6   A tudat kialakulása, formálódása és hatékonysága elválaszthatatlanul összefügg az ember testi alkatával, gyakorlati tevékenységével, társadalmi létével. 7   A tudat egy önreflexív, interszubjektívvá vált komplex anyagi működésmód a világban.   Ami által az ember részben kiemelkedik a természetből az a szabad alkotás képessége. Az ember kultúra - és értékteremtő lény. Megint csak egy olyan motívumról van szó, amelyet meg-találunk Marx pályájának kezdetén (a doktori disszertációjában), éppúgy, mint a legvégén,  A tőké  ben és  A tőke   negyedik könyvéhez írott kéziratokban ; (  Az értéktöbble t- elméletek   ben). Ezen a ponton játékba kell hoznunk Marx sajátos értékelméletét is. Az ember képes arra, hogy érté- keket teremtsen. Az érték egyik alapvető (de –    a korábbi közgazdászoktól lényegesen eltérő módon –    nem egyetlen, nem kizárólagos)   forrása a munka , amely Marxnál a tág értelemben vett alkotás koncepciójának kereteibe illeszkedik. Képesek vagyunk rá, hogy gazdasági értéket te-remtsünk; hogy csere - és használati értéket alkossunk –    de sokkal többre is. Az ember etikai, esztétikai, stb. értékek forrása is egyúttal. Marx ismeri továbbá az önérték    fogalmát is. Egész  politikai programjának, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon, ez az egyik kulcsmozzanata, az egyik fő hajtóereje.  Az ember szabadsága, méltósága, az alkotás képessége   nála lényegileg ön-értéket képviselnek. Ha nem is közvetlenül a felszínen, hanem a sorok között, a felszín alatt, de Marx elméletének mélyen egy nagyon is szisztematikus, koherens axiológia   körvonalait ta-láljuk meg, amely nélkül Marx elméletét megint csak bajosan érthetnénk meg . (Ebben a tekin- tetben mindenekelőtt Márkus György értelmezésére támaszkodom). 8   * T ERMELÉS ÉS TÖRTÉNELE M .   Marx ezzel kapcsolatos kulcsfontosságú fogalma a termelés . Az ember univerzális termelő lény. Míg az állat termelési képességei ösztönvezéreltek, és az állat specifikus biológiai alkata által erősen behatároltak, addig az ember számára, az öntudat képes-sége révén, egy tágra nyitott mozgástér adatott. 9   Az ember nap mint nap újratermeli önmagát, önfenntartásához szükséges eszközöket, az őt körülvevő társadalmi viszonyokat és magukat a 5  Marx-Engels:  A n émet ideológia . Budapest: Kossuth kiadó, 1976: 21. (  Marx-  Engels Művei , 3. kötet).   6   Vö. John Bellamy Foster,  Marx’s Ecology. Materialism and Nature . New York: Monthly Review Press, 2000:166. 7  Marx-Engels, 1976: 21- 51, Marx: Gazdasági - filozófiai kéziratok. Budapest: Kossuth kiadó, 1970: 49, 70sk. 8   Márkus György:  Marxizmus és „antropológia” . Budapest: Akadémiai kiadó, 1971: 68sk, 92, 106. Ld. még: H eller Ágnes:  Érték és történelem . Budapest: Magvető kiadó, 1969 . 9  Marx, 1970: 50.  4 termelési viszonyokat   is. 10   Mindezek során viszont végig megmarad anyagi - természeti lénynek; a termelés végső soron mindig anyagi termelés –    a tudat termelése is . Az emberi tudat az anyag egy nagyon komplex, nagyon magas fokú szerveződésének a működésmódja, a megnyilvánu-lási formája, amely szerves folyományaként mindenféle technikai, társadalmi és kulturális konstrukciókban folytatódik. Egy szabadra nyitott, nagyon tág működésmódról van szó, mely mindazonáltal az ember és az egész természet anyagiságában gyökerezik, és soha nem szakad el attól.   A gazdaság, és annak minden eleme, formája és megnyilvánulása, maga is a termelés általános kategóriája alá tartozik, annak egy különös, önállótlan részét alkotja.   Marxék szerint az emberi történelem kezdetén a termelés áll –    mint lehetőség - feltétel és mint tényleges esemény egyaránt. 11   A történelem lényegét tekintve maga sem más, mint a ter-melés története. A történelem a termelés struktúráinak egymásból való kibontakozása. A ter- melés Marx és Engels szerint csak a természettel való folyamatos kölcsönviszonyban tud meg-valósulni; a termelés során a természetből merített anyagokra és a természet erőire támaszko- dunk. Az emberi történelem, mint egyfajta termelési regény, a természet történetébe van bele-ágyazva. 12  A nem- emberi történelemből bontakozik ki, és a nem - emberi előzmények szükség-szerű módon jelen vannak az emberi létezés és történelem minden szegmensében. Az emberi történelem dinamizmusa   kétségkívül lényegi kapcsolatban áll az emberi öntudattal és szabad-sággal, de azért az utóbbiakban mindig jelen vannak a természeti tényezők és a nem -emberi előtörténet bizonyos elemei. Az emberi történelem dinamizmusát az utóbbiak alapozzák meg. 13   Az emberi társadalom és történelem termelése Marx és Engels érett műveiben alap és fel-építmény   általános fogalmai által kijelöl t keretrendszerbe illeszkedik. 14   Az alap magában fog-lalja a termelőerőket, azok szubjektív (az emberi tudás és tapasztalat) és objektív (a munkaesz-   10  Marx-Engels, 1976: 31-76. 11  Marx-Engels, 1976: 31skk. 12   I.m. 20. „Csak egyetlenegy tudományt ismerünk, a történelem tudományát. A történelmet két oldalról lehet sz emügyre venni; a természet történetére és az emberek történelmére lehet   felosztani”.   13   Marosán György kiegészítése: „A történelem a kulturális evolúció esemény - sora. Események: dolgok, szimbó-lumok, viselkedési módok, mentális modellek létrejötte és folyamatos változása. A történelem ezekek az egymás- ból, egymáshoz, egymásra, és rendszerré épülése. A termelés az egyén és a közösség természeti környezetével való kölcsönhatása –    metabolizmusa. A termelés a szükségszerű önfenntartás és közben a folyamatos megújulás. A 21. századba átlépve egyre pontosabban sőt szinte éves pontossággal azonosítani tudjuk a létrejövés folyamatát. Sőt, képesek vagyunk olyan matematikai modelleket alkotni, ahol történelmi kísérleteket tudunk végezni. Az egyes evolúciós ugrások pontosan azonosíthatóak”. 14  Marx:  A politikai gazdaságtan bírálatához. Előszó . Budapest: Kossuth kiadó, 1965. (Marx - Engels Művei, 13. kötet). „Életük társadalmi termelésében az emberek, meghatározott szükségszerű, akaratuktól független viszo-nyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. Az anyagi élet termelése szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalán ... Fejlődé-sük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelőerői ellentmondásba jutnak a meglévő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csa k jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között eddig mozogtak”.    5 közök) mozzanataival, és a legtágabban vett termelési viszonyokat. (A „termelési mód” fo-galma magában foglalja a termelőerőket és a termelési viszonyokat). Ezzel a fogalompárral kapcsolódik össze anyagi és szellemi munka megosztása, illetve anyagi és szellemi termelés fogalma. Az anyagi termelés az alaphoz, a szellemi a felépítményhez kapcsolódik. Lényeges Marxéknál, hogy a termelés folyamán az emberi társadalom hatalmi struktúrákat is termel; alá - és fölérendeltségi viszonyokat, és ezek a viszonyok a szellemi alakzatokban, a szellemi terme-lés tartalmaiban és módjaiban is kifejeződnek. 15   Fontos azonban hangsúlyozni, hogy későbbi doktriner, „ortodox” értelmezéseikkel szem- ben Marxék nem tisztán determinisztikusan értelmezték az alap és felépítmény közti viszonyt. Soha nincs arról szó, hogy az alap egy -az- egyben meghatározná a felépítmény, és a felépít-ményben megjelenő szellemi alakzatok és tevékeny s égek     puszta párlatai vagy lecsapódásai vol-nának az   alapban végbemenő folyamatoknak    és az alapot jellemző viszonyoknak. A művészi alkotások, általában a szellemi tevékenység Marxék számára soha nem marionettszerű figurák megnyilvánulási módjai voltak, akiket anonim gazdasági erők és hatalmi struktúrák rángattak volna drótokon, hanem mindig az autonómia, a szabadság bizonyos kifejezéseinek számítottak.   A szellemi termelést, a szellemi megnyilvánulási formákat még az uralmi struktúrák sem hatá-rozták meg náluk teljes egyértelműséggel, valamifajta egy -az- egyhez típusú kauzális viszony-nyal. Marxéknál egyfelől mindig van mozgástér. Az alap mindig a szellemi tevékenységek ál-talános keretrendszerét határozza meg, és soha nem létesít egy -az- egyhez típusú oksági lánco- latot.  Másfelől a felépítmény maga is visszahat az alapra . Marxnál és Engelsnél egyazon koherens, összefüggő rendszerről, e rendszer különböző mozzanatairól van szó, amelyben a mozzanatok egyik típusa, rétege hangsúlyosabb szerepet  játszik másoknál e rendszer történetében, amelyben azonban mindegyik típus és mindegyik elem szerves kapcsolatban áll az összes többivel, és mindegyik meghatározza az összes többit. Mindig kölcsönviszony áll fenn e rendszer részei és maga a rendszer egésze között, sohasem egyértelmű, illetve egyoldalú oksági meghatározottság. Marxék e tekintetben is sokat tanultak Hegeltől. Több fontos ponton azonban túl is léptek Hegelen: az egyik ilyen a természet szerepe. Hegelnél a természet alárendelt szerepet játszik a szellem történetében. Marxéknál azonban na-gyon is kiemelt jelentősége van a természetnek. Náluk a   természetet soha nem hagyjuk úgy magunk mögött, mint Hegelnél, ahol az eszme, miután megnyilvánította magát a természetben, azt véglegesen hátrahagyja, hogy lényegének, kibontakozásának megfelelő terrénumra lépjen, 15  Mindezekhez: Ágh Attila: „A német ideológia” történetfelfogása . Budapest : Akadémiai Kiadó,  1976. Auguste Cornu:  Marx és Engels. 1845–  1846. Budapest: Kossuth Könyvkiadó , 1970. T. I. Ojzerman:  A marxista filozófia kialakulása . Budapest: Kossuth Könyvkiadó , 1978.  
Related Search
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks